Mit tehet az ember, ha apró termete és furcsa ruhái miatt
mindenki kineveti, megalázza vagy semmibe veszi? Mit tehet az ember, ha nincsen
se háza, se mezeje, se egyéb más jószága? Mit tehet az ember, ha minden sarkon
sivatagi szörnyek, vérszomjas oroszlánok és varázserejű vénasszonyok
leselkednek utána? Használja, amije van: tiszta szívét, humorát,
találékonyságát. Hátha így majd rangot kap, barátokat szerez, szerelemre lel
végül.
Wilhelm Hauff csodálatos mesevilága pontosan fordítva
működik, mint ahogy az ember elvárná: bár mindvégig jelen vannak, mégsem
bódítanak el a helyszín, a mesés Kelet színpompás rózsái, kaftánjai és repülő
szőnyegei. Ez itt nem az Ezeregyéjszaka bájosan évődő, színes-szagos világa. A
szerző nem gügyög tündéri varázstörténeteket – ehelyett elénk állít egy valódi
hőst, egy kisembert, aki maga küzd meg minden akadállyal, amit az élet
eléállít. Egy valódi hőst, akivel azonosulhatunk, akiért éppen hús-vér
embersége miatt szoríthatunk, akiről példát vehetünk – és akit végső soron „a
tapasztalat bölcs emberré tesz, és ha külseje kissé fura is, inkább csodálatot
érdemel, mint gúnyt vagy csúfolódást”. És mint egy klasszikus mesében, a rossz
itt is elnyeri méltó büntetését, a jó pedig méltó jutalmát.
Nem véletlen tehát, hogy A kis Mukk története túlélte az
évszázadokat. Meglehet, minden generációnak, megvan a maga „Mukk-élménye”:
kinek az ötvenes évek – a kor lehetőségeihez képest – monumentális NDK-beli
filmje; kinek a hetvenes évek sztárszereposztással készült magyar hangjátéka;
kinek a nyolcvanas évek diafilmváltozata. A legkisebbeknek a Budapest
Bábszínház A kis Mukkja lehet ez a maradandó élmény.
követlek titeket! kérlek kövessetek be engem :))
VálaszTörléswww.beautyandfashion-makeup.blogspot.com